A kislányom új kedvence

Az ember élete teljesen megváltozik ha megtalálja azt a férfit akivel el tudja képzelni hogy leéli az életét és családot alapít. Nem csak azért, mert onnantól kezdve elkezd átalakulni az érdeklődési köre és egészen egyszerűen bizonyos értelemben, de csakis jóban lenyugszik az élete, hanem azért is, mert elkezd olyan dolgokon gondolkodni, ami addig egészen egyszerűen meg sem fordult a fejében. Ilyen például a saját kertes ház ötlete vagy épp a családalapítás gondolata. Persze ezek engem első körben leginkább megrémisztettek, de aztán mind közelebb és közelebb jött hozzám a gondolat, végül azon kaptam magam, hogy a saját kertes házunk teraszán üldögélünk és várjuk az első szülött gyermekünket, a kislányunkat.

Mit is mondhatnék, amióta ő az életünk része fenekestül felfordult minden. Igazság szerint már a terhességem alatt éreztem hogy nem lesz könnyű dolgom vele, hiszen én egészen odáig nem szerettem még a sima halat sem, nem hogy a tengeri dolgokat, azonban mikor várandós voltam vele csak azt kívántam. Tengeri herkentyű bármilyen mennyiségben. És hát mondanom sem kell, hogy nem igazán könnyű terhesként megmagyarázni az embereknek hogy miért is csak a tintahal és a rák az ami a tányéromra kerül ha egy-egy étterembe ellátogatunk, de igazság szerint nem volt az a visszatartó erő, ami akkor engem arra késztetett volna, hogy ne ilyen ételeket válasszak.

Most pedig, hogy a kislányom már elég idős hozzá úgy döntöttünk a férjemmel, hogy kipróbáljuk, vajon tényleg ő kívánta ezeket az ételeket már a pocakban, vagy csak egészen egyszerűen a természet játéka volt az egész, és azt kívánta a szervezet amire éppen a legnagyobb szüksége volt. Persze mondanom sem kell, hogy onnantól kezdve a lányom csak tintahal karikákat akart enni még az óvodában is. Ezek szerint pedig a gyerekek már a pocakban jól tudják mit szeretnek, úgyhogy figyelünk oda rájuk! A szerencsésebb esetekben az egészség felé hajlik a vágyuk. A kicsit nehezebb esetekben pedig meg kell találni az arany középutat a táplálkozásban.